Néhány csiszolástechnikai tévhit és a valóság, ami mögötte van

Tévhit #1

Időt takarít meg a szemcseméretek átlépése, kihagyása

Bárki, aki valaha is csiszolt, tudja, hogy durva szemcsemérettel kell kezdeni. Az alkalmazástól függően a durva csiszolást 40-es, 60-as vagy 80-as szemcsemérettel végzik. A 220-400-as szemcsemérettel történő finomcsiszoláshoz vagy akár a 400 feletti polírozáshoz vezető út hosszú, és számos csiszolási menetet igényel egyre finomabb szemcsékkel. Néha csábító lehet egy vagy két szemcseméretet kihagyni az időmegtakarítás érdekében. Heves fejrázás: ez nem jó ötlet. Egy többlépcsős ugrás mély barázdákat okozhat a felületen, amelyeket szinte lehetetlen eltávolítani finomabb szemcsézettel.

Ez azért van, mert ha kihagyunk egy/több szemcseméretet, például 80-ról 240-re, az anyag alapvető szerkezete változatlan marad. A 240-es szemcseméret csak a csúcsokat csiszolja le, de nem éri el a meglévő völgyeket. Az eredmény egy érdes, hullámos és egyenetlen felületi struktúra.

Az igazság: a közbenső lépések javítják a felületet

Kis közbenső lépésekben dolgozzunk, lassan finomodva. Ezután a felület is finomabbá és egyenletesebbé válik. Ez különösen fontos fa, valamint fémből és rozsdamentes acélból készült látható alkatrészek megmunkálása esetén. Azonban nincs ökölszabály arra vonatkozóan, hogy mely lépésekben kell finomítani az erezetet. Ehelyett tapasztalatra, akár kézi, tapintással való megvizsgálásra van szükség.

Tévhit #2

Nagyobb nyomás gyorsabb csiszolást jelent

Ez messze a leggyakoribb tévhit, amit hallani lehet. Természetesen a nagyobb felületi nyomás kezdetben nagyobb anyagleválasztást eredményez. Ez azonban gyorsan visszaüthet és utólagos korrigálást igényelhet, ami aztán semmissé teszi a korábban megtakarított időt.

A túlzott felületi nyomás láncreakciót indíthat el: a nyomás növekedésével együtt nő a csiszolóanyag túlmelegedésének kockázata is. A túlmelegedés gyorsabb eltömődéshez és ezáltal rövidebb élettartamhoz vezet. Ezenkívül a nagyobb nyomás a felületet is megváltoztatja: egyenetlenebbé válik, érdessége megnő.

Az igazság: a folyamatot „teljes kép”-ként kell szemlélni (teljességükben és összefüggéseikben)

A felületi nyomás csak egy a sok tényező közül, amelyet a csiszolás során meg kell választani. Ahhoz, hogy megtudjuk, melyik nyomás a legjobb az egyes esetekben, a teljes csiszolási folyamatot kell megvizsgálni, és az összes paramétert össze kell hangolni.

Tévhit #3

A „P” a szemcsesűrűséget jelöli

Például: Szaturnusz korong D165x50x45 P40
Pontosabban itt a „P” (vagy más betű) és az az utáni számról beszélünk.

A csiszolóanyagokon számos szám és betű található, amelyek meghatározzák a jellemzőiket. Szinte mindig szerepel a „P” betű: például P60 vagy P120. Állandó az a feltételezés, hogy ez a ’P’ azt jelzi, hogy a szemcse milyen sűrűn van elszórva. Tehát a P60 azt jelenti, hogy 60 csiszolószemcse van elhelyezve a csiszolószalag egy bizonyos területén. Vagy a P120 esetében 120 csiszolószemcse.

Az igazság: a „P” a szemcseméretet jelöli

A „P”-nek semmi köze a szemcsesűrűséghez, hanem a FEPA szabvány szerinti szemcseméretet jelöli. A FEPA (Európai Csiszolóanyag-gyártók Szövetsége) határozza meg az abrazív szemcseméretet Európában. A szabály a következő: minél finomabb a szemcseméret, annál nagyobb a „P” szám.
Megj.: nem feltétlen „P” betűt használnak a szám előtt. Egyes gyártók még különböző betűt is használnak az eltérő szemcsetípusokhoz (pl „P” a normál-korundos szemcsét jelzi, a „C” a kerámia-korundosat)

Fontos megjegyezni, hogy a FEPA szabvány nem az egyetlen szabvány a szemcseméret meghatározására. A felhasználók számára ez azt jelenti, hogy ha össze akarják hasonlítani a csiszolóanyagokat, először ellenőrizniük kell, hogy az információk ugyanazon a szabványon alapulnak-e, ugyanolyan típusúak. Almát az almával, ugye. A csiszolóanyagok csak akkor hasonlíthatók össze, ha a szemcseméret és típus (pl 40-es méretű kerámiaszemcsés) egyforma, függetlenül attól, hogy ugyanazzal az betűjelzéssel van megadva, például „P” (ld. fentebbi megjegyzés).

Tévhit #4

A csiszolóanyag színe jelzi a szemcsetípust

Nem! A csiszolósanyag színe nem jelzi a szemcsetípust. Nem feltételezhetjük, hogy egy kék csiszolóanyagú csiszolószerszám cirkónium-dioxid szemcsetípusú alapanyagból van. Ez gyakran így van, de nem mindig.

Az igazság: a fedőréteg határozza meg a színt

A csiszolóanyag színét elsősorban a fedőréteg, azaz a csiszoló alapanyagra felvitt utolsó anyagréteg határozza meg. Ez általában elfedi az alsó rétegek színét. Ugyanaz a szín nem feltétlenül jelent ugyanazt a szemcseméretet, hanem inkább ugyanazt a fedőréteget.

Vegyünk egy példát: A fíbertárcsáink lila színűek, a kerámiaszemcsés szalagjaink pirosak. Mindkettő kerámiaszemcsés, viszont eltérő tulajdonságaik vannak. Az első esetben a színüket az eltérő bevonatnak köszönhetően kapják. Ez a kiegészítő bevonat „hűvös” csiszolást biztosít, növeli az anyagleválasztási teljesítményt és az élettartamot, valamint csökkenti az elszíneződést rozsdamentes acél csiszolásakor. 

Tévhit #5

A drága jobbat jelent

Ha sokba kerül, akkor jobbnak kell lennie. Ez nem feltétlenül igaz a csiszolás esetében. A csiszolóanyag ára nem döntő tényező a sikeres csiszolás szempontjából. A csiszolási folyamatot számos különböző paraméter befolyásolja, amelyek meghatározzák a csiszolóanyag teljesítményét.

Az igazság: a csiszolóanyagnak alkalmasnak kell lennie a folyamatra

Az optimális csiszolási eredmények elérése érdekében fontos a megfelelő csiszolóanyag kiválasztása a csiszolási folyamathoz. Többek között figyelembe kell venni az anyagot, a használt gépet és a kívánt felületminőséget. Előfordulhat, hogy a legdrágább csiszolóanyag nem a legjobb egy adott feladathoz: előfordulhat, hogy egy nagyon jó minőségű kerámia csiszolóanyag nem tudja teljes mértékben kihasználni a potenciálját egy gyenge gépen. Ebben az esetben egy olcsóbb, cirkónium-dioxidot vagy korundot tartalmazó termékre való váltás alacsonyabb költséggel ugyanazt az eredményt érheti el.