Rozsdamentes acélról, megmunkálása csiszolóanyagokkal, csiszolása, felületkezelése és polírozása
Ez a bejegyzés információval szolgál erről az acél ötvözetről és a csiszolóanyagokkal való megmunkálásáról.
Tartalom:
A rozsdamentes acélról
Miért és hol érdemes használni?
Kiemelkedő korrózióállósága miatt használják még nagyon korrozív környezetben, például sós vízben és savakban is (nem véletlenül hívják még saválló acélnak is). Az ebből az anyagból készült termékek, mint például a kültéri bútorok, hajóalkatrészek, autóalkatrészek, kések és építészeti elemek, nem korrodálódnak. Az inox kiválóan alkalmas étel előkészítő felületekre és eszközökre a konyhában, étteremben vagy élelmiszer-feldolgozó üzemben.
A saválló acélból készült szerkezetek karbantartásmentesek, mert:
- Kiváló korrózióvédelemmel rendelkeznek, és nem igényelnek bevonatokat
- Ha egy ilyen felület megkarcolódik vagy korrodálódik, a korrózióvédelem magától helyreáll vagy regenerálódik. Ha egy bevonatos acélszerkezetről eltávolítják vagy lekopik a festék, akkor az acél valószínűleg rozsdásodni fog, ha nedvesség van jelen.
Ezek az acélötvözetek szemmel láthatóan drágábbak, mint a szénacél, ezért nem érdemes vagy kifizetődő mindenhol használni. Emellett az ebből az anyagból előállított termékek gyártási költségei magasabbak lehetnek, mint az acél és az alumínium esetében.
Ha a gyártmány száraz, beltéri helyre kerül, akkor lehet, hogy nincs szüksége rozsdamentes acélra. Festékrétege vagy epoxi bevonata egy acél munkapadot vagy beltéri bútort megvéd a korróziótól. Ha szerszámról vagy mérőeszközről van szó, akkor olaj- vagy zsírréteget használhat a védelem érdekében. A cink alapbevonattal (galvanizálás) és védő fedőbevonattal ellátott acél megakadályozza a korróziót kültéri projekteken, kivéve miután már a bevonat lepattogzik, leválik vagy lekopik a felületről.
A saválló acél esztétikája vagy szépsége egy másik ok arra, hogy a fémet felhasználjuk a gyártási projektekben. A megfelelő csiszolóanyagok kiválasztásával a esztétikus felület hozható létre.
Mitől „rozsdamentes” a rozsdamentes acél?
Ehhez ismerni kell az összetételét.
A fémben található króm összetevő teszi „rozsdamentessé”. A króm reakcióba lép a levegő oxigénjével és egy „passzív” króm-oxid réteget képez a fém felületén. A hozzáadott nikkel adalékok szintén javítják a korrózióállóságot. Az acélnak legalább 10,5% krómra van szüksége ahhoz, hogy passzív oxidfilm alakuljon ki és ne rozsdáspdjon. A legtöbb saválló acélötvözet több mint 12% krómot tartalmaz a passzivitás és a korrózióállóság fenntartásához hegesztés, öntés és egyéb hőkezelés után.
A króm-oxid réteg tömör, nem porózus, és erősen kötődik a felülethez. A passzív réteg egy gátat képez, amely elszigeteli a fémet a környezettől, és megakadályozza a további korróziót. A felületen lévő passzív króm-oxid film atomi vékonyságú (2,5 nm).
Amikor ezt a fémet vágják vagy csiszolják, a passzív film azonnal újraépül, ezért lesz a korrózióállósága önjavító. A rozsdarétegek ugye szintén oxidrétegek. A legtöbb rozsdaréteg puha és porózus, így a nedvesség és az oxigén átjuthat rajtuk és folytatódik tovább a szénacél oxidációja.
A króm-oxid réteg a hegesztés és a csiszolás során megsérülhet vagy szennyeződhet. A fém újrapassziválható kímélő abrazív felületkezeléssel és passziválással. Erre kémiai pácolások és elektrokémiai módszerek is léteznek.
Ha a rozsdamentes acél alkatrészeket anaerob körülmények között vagy oxigénmentes folyadékokban használják, akkor a passzív film nem tud újraalakulni és a korrózió felgyorsulhat. Továbbá bevonat vagy festék megakadályozhatja, hogy az oxigén eljusson a felületre és megújítsa a passzív filmet.
Az összeszerelési folyamat szintén ronthatja a korrózióállóságát. Ha az inox alkatrészek csavarokkal vannak összeerősítve, akkor az anyák, alátétek és csavarfejek alatti területek érzékenyebbek lehetnek a korrózióra, ha az oxigén nem jut el ezekre a felületekre a passzivitás fenntartása érdekében. A hegesztés a védő krómréteg elvesztése vagy megkötése révén szintén ronthatja a korrózióállóságot.
Egy tipikus típusa, mint például a 1.4301, nem sokkal keményebb vagy erősebb, mint a szénacél, akkor miért nehezebb a savállót megmunkálni, csiszolni?
Míg a króm és a nikkel hozzáadása javítja a korrózióállóságot, ezek az adalékok és maga az acél természete több megmukálási nehézséget okozhat, például:
- Hegesztése nehezebb, argont vagy inert gázt igényel a reaktív króm és nikkel védelmére.
- Nehezebb vágni, megmunkálni és csiszolni, mint a szénacélt, mert:
- A króm egy reaktív fém, így a rozsdamentes acél hajlamos a vágószerszámok éleihez vagy a csiszolószemcsék éleihez kötődni, megtapadni.
- A króm-oxid valamivel keményebb, mint az alumínium-oxid, amelyből sok csiszolóanyag készül.
- Nagy képlékenységű, így a forgácsolás során hosszú forgácsok képződnek. A jobb csiszolhatóságú és megmunkálhatóságú ötvözetek forgácsai apró darabokra törnek és elérhetővé teszik a forgácsolási vagy csiszolási zónát.
- Hidegen is nagy szilárdságúra alakítható, ami azt jelenti, hogy a fém keményebbé válik, ha vágás vagy csiszolás során deformálódik vagy nyíródik.
- Az átfogó ötvözés csökkenti a hővezető képességet, így a hő nem tud eltávozni a fémen keresztül vágás és csiszolás közben.
- A króm- és nikkeladalékok javítják a magas hőmérsékletű szilárdságot, így a forróbb acélforgácsok vágásához vagy nyírásához továbbra is nagyobb erőre van szükség. A nagyobb forgácsolóerők tovább növelik a hőt a forgácsolási vagy csiszolási zónában.
Milyen típusú rozsdaálló acélok léteznek?
Számos különböző típusa, minősége létezik.
Négy fő családba sorolhatók:
- Ausztenites minőségek – pl. DIN: 1.4307, 1.4306, 1.4311, 1.4301, 1.4948 vagy 1.4408 típusok
- Ferrites minőségek – pl. 1.4016, 1.4512 minőségű
- Martenzites minőségek – pl. 1.4028, 1.4112, 1.4125 típusok
- Duplex minőségek – pl 1.4062, 1.4362, 1.4462, 1.4662, 1.4410, 1.4501, 1.4507
Ausztenites minőségek
Az ausztenites rozsdaálló acél ausztenites kohászati vagy kristályos szerkezettel rendelkezik. A legszélesebb körben használt és elérhető acélminőség körülbelül 18% krómot és 8% nikkelt tartalmaz. Kiváló korrózióállósággal, hegeszthetőséggel és szokatlanul jó alakíthatósággal rendelkeznek. Megmunkálhatóságuk és csiszolhatóságuk csak közepes.
Ferrites minőségek
Nevét ferrites kohászati szerkezetéről kapta, amely a nikkel hiányából ered. A ferrites minőségek nem edzhetők. Az ausztenites rozsdamentes acélokhoz hasonlóan a ezek az acélok is jól alakíthatók, de nehezebben csiszolhatók. Hegesztésük az auszteniteshez viszonyítva nehezebb. Mágnesezhetők.
Martenzites minőségű acélok
A martenzites típusúak magasabb szén- és alacsonyabb nikkeltartalmúak. Hagyományos edzéssel és megeresztéssel edzhetők, mint a szerszámacélok vagy a magasabb széntartalmú ötvözött acélok. Melegen vagy hidegen alakítható, de egyes típusok magasabb széntartalommal csak melegen alakíthatók. Ezek az acélok könnyebben csiszolhatók az ausztenites és ferrites acélokhoz képest. A ferrites acélokhoz hasonlóan a martenzites ötvözetek sem hegeszthetők olyan könnyen, mint az ausztenites acélok. Mágnesezhetők.
Duplex minőségek
Ferritet és ausztenitet is tartalmaznak. Ezek a legújabb rozsdamentes acél osztályok. A duplex csoport bizonyos minőségei a legmagasabb korrózióállósággal rendelkeznek az összes saválló acél közül. Sőt, akár az ausztenites típusúak kiváló korrózióállóságát is meghaladhatják. Tengeri olaj- és vegyi üzemekben, foldgáz kutaknál és más magasabb követelményeket támasztó alkalmazásokban használják őket.
Csiszolóanyagok a rozsdaálló acél megmunkálásában
A csiszolóanyagok a gyártási folyamat számos lépésében jelen vannak:
- Vágása: kimondottan erre az anyagtípusra való vágókorongot használjon. A vékonyabb korong kevesebb hőt termel (vagyis kevesebb problémát és feladatot ad a végtermék elkészítéséhez)
- Élek sorjátlanítása: csiszolószerszámok inoxhoz, mint például bevonatos csiszolóanyagok (szalagok, tárcsák vagy lamellás csiszolótárcsák), vlies (non-woven) nemszőtt csiszolóanyagok (Sorjátlanításhoz és éles szélek eltávolításához. A nem szőtt csiszolóanyagok hasznosak tisztításhoz és felület-előkészítéshez hegesztés előtt, alatt és után, valamint simításhoz, sorjátlanításhoz és felületek finomításához is; pl sorjátlanító korongok), fémreszelők, sorjázópengék és drótkefék használhatók alkatrészek sorjázására
- Elszíneződés eltávolítása: nem szőtt (vlies) csiszolóanyagokat, rozsdamentes acél drótkeféket és bevonatos csiszolóanyagokat használnak. Vagy akár kémiai megoldást alkalmaznak 1
- Hegesztési varratok tisztítása és kiegyenlítése (ld. alább) 2
- Szálcsiszolt vagy szatén felület elérése
- Polírozás fényes (vagy tükörfény) felület elérése céljából 3
1 A savas pácfürdők és paszták salétromsavat és hidrogén-fluoridot tartalmaznak, amelyek mérgezőek, és biztonságos kezelésükhöz különleges intézkedések szükségesek. A csiszolás általi tisztítás biztonságosabb és ugyanolyan hatékony. Az elektrokémiai hegesztőtisztítók drágák és vegyszereket igényelnek. Az iparban gyakran alkalmazzák az abrazív csiszolás és a pácolás kombinációját.
2 Hegesztés megmunkálása
A rozsdamentes acélkefék eltávolítják az elszíneződést, de a krómmal telített réteget nem feltétlenül. A 240-es vagy durvább szemcséjű csiszolóanyaggal történő csiszolás eltávolítja a krómmal telített réteget és megakadályozza a rozsdásodást. Még egy csiszolás is elég agresszív lehet ahhoz, hogy az elszíneződést és a krómmal telített réteget is eltávolítsa.
Az elszíneződés a hegesztési zónán kívül van, ezért nem tanácsos sok anyagot eltávolítani, mert ez csökkenti a szelvény vastagságát és ezáltal a szilárdságot is. Erre a feladatra kiválóan alkalmasak a vlies (non-woven/nemszőt) csiszolóanyagok, mivel ezek nem tudnak jelentős anyagmennyiséget eltávolítani a jellemzőikből kifolyólag.
A salakot, hegesztési fröccsenéseket, alámetszéseket, repedéseket, pórusokat és egyéb hegesztési hibákat szintén el kell/lehet távolítani csiszolóanyagokkal.
A hegesztési varratok elsimítása, eltávolítása vagy simítása 40, 60 vagy 80-as szemcseméretű lamellás csiszolókoronggal, lamellás tárcsával vagy szalagcsiszoló szalaggal végezhető. A hegesztési krómkarbid kicsapódás, a hőkezelési reve és a hegesztési hibák szintén eltávolíthatók ezekkel a szemcseméretű csiszolóanyagokkal.
Kezdetnek meg lehet próbálni a hegesztési vagy elválasztó vonalakat egy 60-as szemcseméretű csiszolóanyaggal kiegyenlíteni. Ha a fém eltávolítása túl lassú, akkor váltson durvább szemcseméretűre. Jobb megközelítés a csiszolóanyag típusának megváltoztatása a durvább szemcseméretű csiszolóanyag használata helyett.
Használjon cirkon-korund vagy kerámiaszemcsés csiszolóanyagot.
Ha a hegesztési varratok többé-kevésbé elvárható felületi minőségűek és többnyire síkban vannak, akkor 80-as vagy 120-as szemcseméretű csiszolóanyag is elegendő lehet a simításához és egyengetéshez.
Míg a durvább szemcseméret gyorsabban eltávolítja az anyagot, szükség lehet, hogy finomabb szemcséjű csiszolóanyagot használjunk a hegesztések kiegyenlítéséhez, elsimításához:
- Az ausztenites rozsdamentes acél lágyabb, mint az ötvözött acélok, így a durvább szemcséjű csiszolóanyagok könnyebben marnak bele a felületbe.
- A durvább szemcsék általában több hőt termelnek, és ezért elszíneződést okozhatnak a hő hatására.
- A durvább szemcsék agresszív jellegének köszönhetően könnyebb elvékonyítani a hegesztési varratot körülvevő fémet. Az elvékonyodás persze csökkentheti a szilárdságot.
- Ha rozsdamentes acélt használ, akkor megeshet, hogy szatinált (szatén-, selyemfényű), szálcsiszolt vagy polírozott megjelenést szeretne a végterméktől. A durvább szemcsék több munkát és csiszolási lépéseket igényelnek a mély karcolások eltávolításához és a kívánt végső felület eléréséhez.
- A durva szemcsés karcolások eltávolítása szintén fontos a korrózióállóság fenntartása érdekében. A karcolás völgye vagy mélyedése kevesebb oxigént kap, és a fém fogékonyabbá válik a rés- és lyukkorrózióra.
Felületkezelés vlies (nemszőtt) csiszolóanyagokkal
A felületkezelő vlies csiszolóaynagok áthidalják a szakadékot a felület-előkészítés (tisztítás, anyagalakítás eltávolítás) és a polírozás között.
Céljuk:
Vágás vagy megmunkálás után az inox alkatrészek gyakran sorjákkal vagy éles szélekkel rendelkeznek, ezeket a biztonság és a funkcionalitás érdekében el kell távolítani.
- Élfinomítás: A felületkezelő szalagok vagy tárcsák simítják az érdes éleket anélkül, hogy lekerekítenék vagy torzítanák az alkatrészt.
- Biztonságnövelés: Kiküszöböljük az éles széleket, amelyek sérüléseket okozhatnak.
- Funkcionalitás: Biztosítja az alkatrészek megfelelő illeszkedését.
A hegesztés és más illesztési folyamatok egyenetlen felületeket hagyhatnak maguk után.
- Varratsimítás: A felületkezelő tárcsák a hegesztési varratokat a környező anyaggal egyszintbe hozzák, varratmentes (seamless) megjelenést biztosítva.
- Felületi egyenletesség: Egyenletes textúrát hoz létre a teljes munkadarabon, ami fokozza a rozsdamentes acél esztétikáját és funkcionalitását.
- Tisztítás:
A felületkezelő csiszolóanyagok számottevő anyagleválasztás nélkül képesek eltávolítani a könnyű szennyeződéseket.
- Oxid- és rozsdaeltávolítás: Eltávolítja a felületi oxidációt, amely befolyásolhatja a hegesztést.
- Elszíneződés eltávolítása: Eltávolítja a hő okozta elszíneződést, például a hegesztés vagy hőkezelés során.
- Minimális behatás: Tisztítja a fémfelületet anélkül, hogy mélyen megkarcolná vagy károsítaná az alapanyagot.
A kívánt felületi textúra elérése elengedhetetlen a végső megjelenés és teljesítmény szempontjából.
- Felületi textúra kialakítása: Speciális felületeket hoz létre a rozsdamentes acélon, a matt felülettől(mattírozás) a szatén fényűig (vagy selyemfény).
- Polírozás előkészítése: Egyenletesebb karcolásmintát eredményez (elsősorban a SiC anyagú vlies csiszolóanyagokkal), így a későbbi polírozás hatékonyabbá válik.
- Esztétikai kialakítás: Javítja a fogyasztási cikkek, építészeti elemek és más rozsdaálló termékek esztétikai vonzerejét.
Polírozóanyagok a fényes eredményért
Akár nagyobb projektről van szó, akár egyenletes és esztétikus felületet szeretne, a polírozás lehet a legjobb megoldás.
A rozsdamentes acél polírozása lehetővé teszi a karcolások és tökéletlenségek elsimítását, így egyéb anyagok nem tudnak felhalmozódni a mikroszkopikus repedésekben. A többlépcsős folyamat lassan simítja el a tökéletlenségeket és visszaállítja a fém legjobb tulajdonságait.
Bár a polírozás időigényes, ez az egyetlen módja a felület javításának és az esztétikus és tartós tükörfény elérésének.
- A felület korrekciójára: karcolások, oxidáció és egyéb hibák eltávolítására, sima, egyenletes felületet hozva létre.
- Felületi fényt és a kidolgozottság: magasfényű, fényvisszaverő, tükörsima felület eléréséhez.
- Többlépcsős folyamat: Egy durva, polírozatlan felület polírozása csak kiemeli a tökéletlenségeit.
- Eltérő szerszámok: korongokat, tárcsákat, szalagokat vesznek részt benne. A polírozást szinte mindig egy vászonszerű koronggal és finom polírozópasztával végzik.
- Használja a fémhez megfelelő pasztát.
Alapvetően szükséges polírozóanyagok:
- Polírozókorongok: számos fajtája és anyagtípusa van (szizál, pamut, flannel, hullámos, ritkán varrott, stb)
- Polírozópaszták: fő paramétereik befolyásolják az eredményt (állaga, csiszolási/polírozási képessége, zsírossága, stb)
Rozsdamentes acél felület-megmunkálása
Miután a hegesztéseket kiegyenlítették és elsimították, a kívánt felületminőséget egy több lépésből álló folyamatban hozzák létre.
A kívánt felület elérése több tényezőtől függ:
- Csiszolóanyag típusok
- Csiszolószemcse típusa és keménysége (cirkónium, kerámia stb.)
- Szemcseméret
- Csiszolóanyag formája – szalag, tárcsa, non-woven anyag, lamellás csiszolókorong, polírozókorong
- Egyéb technológiai paraméterek
- Csiszolóanyagnak a felület irányába alkalmazott erő
- Gép teljesítménye (kW)
- Vágási sebesség
- A csiszolóanyagot támasztó anyag (pl expanziós gumihenger rugalmassága, szalagcsiszoló gép szilárd és stabil fém munkaasztala, stb.) rugalmassága, simasága
A csiszolószemcsék kiválasztása
Bizonyos alkalmazásoknál a csiszolt vagy szatinált felületkezelés megfelelő, sőt kívánatosabb lehet. A csiszolt felületeken nem látszanak annyira az ujjlenyomatok és a foltok, mint a tükörpolírozottakon.
A fokozatosan finomabb bevonatos csiszolóanyagok használata csökkentheti a végső polírozási – vagy a vlies általi finiselési - időt és jobb felületet eredményezhet.
- A bevonatos csiszolóanyagok lépései a következők lehetnek:
- Felületi egyenetlenségek eltávolítása (anyagleválasztással), 80-120-as szemcsetartomány
- Egységes felület létrehozása (tkp. durva egybecsiszolás), 150-240-es szemcseméret
- Homogén, csiszolt felület létrehozása (nevezhetnénk a polírozás kiindulóontjának is), 280-400 szemcsefinomság
A csiszolóanyag lépés-sorozat a saválló acél anyag kiinduló érdességétől függően változhat. Szinte biztos, hogy ki kell próbálnia néhány különböző csiszolószemcse-méretet és terméket, hogy meghatározza, melyik a legmegfelelőbb az alkalmazásához.
Már a 80-as szemcsemérettől is rendelkezésre állnak a vlies (non-woven) csiszolóanyagok, amennyiben a kívánt végső felületi érdesség elérhető durvább szemcsézettel.
Ha vlies vagy bevonatos csiszolóanyagot használ a szálcsiszolt mintázat létrehozásához, akkor minden egyes csiszolási lépést 90 fokos szögben (vagy az előző lépés szálirányával ellentétesen) célszerű elvégezni. Ez segít felismerni, hogy eltávolította az előző lépésből származó karcolási mintázatot.
Általánosságban elmondható, hogy a csiszolt felületet 150-240 szemcsemérettel, a matt vagy szatinált felületet pedig 180-240-es szemcseméretű csiszolóanyaggal lehet elérni (figyelembe véve a módosító tényezőket!).
3 A rozsdamentes acél polírozása
A kezdeti vagy közbenső simítási, egybecsiszolási lépések befolyásolhatják a végső felület eléréséhez szükséges lépések számát, valamint a polírozott felület minőségét és megjelenését.
A polírozás előtti lépésekben fokozatosan finomabb szemcseméretek sorozatának használata csökkenti a karcok eltüntetéséhez szükséges polírozás mennyiségét.
A csiszolás vagy az előpolírozás eltávolítja a korábbi lépések után visszamaradt finom karcolásokat…
Bár a rozsdamentes acél az egyik legnehezebben megmunkálható fém, egy szisztematikus, háromlépéses folyamattal az elvárt eredmény érhető el.
A folyamat fő szakaszai, röviden:
- 1. Tisztítás és előkészítés: Az első lépés a zsírtalanítás, szennyező anyagok eltávolítása, a felület alapos megtisztítása enyhe tisztítószerrel. A mélyebb karcolásokat vagy hegesztési nyomokat 80-120-as szemcseméretű csiszolóanyaggal célszerű kiegyenlíteni, majd a polírozás előtt újra meg kell tisztítani a darabot az anyagmaradványoktól.
- 2. Polírozás (előpolírozás és általános polírozás): Ez a szakasz a felületi tökéletlenségek elsimításáról szól. A folyamat során fokozatosan csökkenteni kell a csiszolóanyag szemcseméretét (például 150-ről indulva 400, 600, 1200, majd akár 2000-es finomságig). Fontos, hogy minden szemcseméret-váltásnál 90°-kal el kell forgatni a csiszolás irányát. Az előpolírozásban kiváló munkát végeznek a szizál (natúr és impregnált) korongok, különösen ilyen kemény anyagokon, mint a saválló acél. Ez a szakasz után még nyilvánvalóan akarunk még 1 vagy kettő finomító lépést. A következő lépésben, ha az igény azt diktálja, alakíthatjuk ki az általánosan polírozott felületet.
- 3. Tükörfény elérése és végső fényesítés: A valódi tükörfényhez a célra dedikált polírozópaszták és korongok kellenek (pl flannel korong).
- Végezetül kézzel vagy géppel, de el kell távolítani a maradék pasztát és anyagmaradványokat, hogy a felület foltmentes legyen.
A polírozás során érdemes 4000 és 6500 fordulat/perc közötti sebességet használni. Nagyon fontos a keresztszennyeződés megelőzése(!), ezért minden pasztaváltásnál más korongot kell használni. Az elérendő cél érdekében a megfelelő paszta és korong kombinációja elengedhetetlen. Profi eredményt elérni? Az egy igen összetett, soktényezős (gép paraméterek, polírozó paszta és korongok tulajdonságainak kiválasztása és párba állítása, stb) feladat!
Mit tegyünk és mit ne tegyünk rozsdamentes acél vágásakor, csiszolásakor és polírozásakor?
Túlmelegedés, elszíneződés vagy megégés
A tompa csiszolóanyagok, nagy vágási sebesség vagy túlzott nyomás (azért csak, hogy haladjon a munka ) túlmelegedést okozhatnak, az alkatrészek elszíneződését, illetve megégését okozhatják. A vágás vagy csiszolás során fellépő égés vagy túlmelegedés az ausztenit rideg martenzitté alakulását okozhatja. Az elszíneződött területek – nem kezelve - rozsdásodhatnak.
Ha mégis elszíneződött, használjon új, éles csiszolóanyagot, és óvatosan távolítsa el az elváltozást.
Koncentrált hőhatás
Kerülni kell a túlzott nyomást polírozás és simítás során sokáig egy felületi pontra összpontosítva. Ez csak további elszíneződést okozhat. A csiszolóanyag folyamatos helyváltoztatásával a felületen megakadályozza a hő felhalmozódását egy adott területen.
A felületkezelés és polírozás során ne dolgozza túl a felületet túl nagy nyomással és csiszolási sebességgel. A munkadarab felületére ható túl nagy nyomás a formázás vagy a simítás során narancshéj-effektust okozhat. Ezt az elváltozást finom szemcsés csiszolóanyaggal kell eltávolítani, majd kisebb nyomással vagy sebességgel másodszor is újra kell polírozni.
A fent leírt hőhatások nem fordulnak elő a vlies csiszolóanyagokkal, de persze nem is alkalmazhatóak minden feladatra.
Keresztszennyeződés acéllal
Ha más projektekből származó acél alkatrészek vagy szerszámok (lyukasztók, kalapácsok stb.) komolyabban érintkeznek a saválló alkatrészhez, akkor acélmaradványok kerülhetnek a felületre, ami rontja a korrózióállóságot.
A vasszennyezés forrásai a következők:
- Acél- vagy vaspor szén- vagy ötvözött acél alkatrészek csiszolásából
- Szén- vagy ötvözött acél alkatrészek csiszolására használt csiszolóanyagok
- Acélkefék vagy szénacél-gyapot
- Használjon rozsdamentes acélkeféket acélgyapotot
- Acélszóró sörét, szemcse és forgó szóróanyag
- Satuk, szorítók, láncok vagy tartók
- Szénacél szerszámok – kalapács, csavarhúzó, véső stb.
- Formázóhengerek, öntőformák és egyéb formázószerszámok
- Olyan csiszolóanyagok, amelyek csiszolt acél részeket tartalmaznak. Célszerű csak a rozsdamentes számára fenntartani egy csiszolóanyag-készletet, amelyet kizárólag saválló acélon használ.
Megfelelő csiszolóanyag kiválasztása
Olyan csiszolóanyagokat kell választani, amelyek alkalmasak a rozsdamentes acél csiszolására. Például, míg a durvább szemcséjű szilícium-karbid csiszolóanyagok hasznosak az üveg és a titán csiszolásához, az inox csiszolásában nem teljesítenek olyan jól, mint az alumínium-oxid (normal korund) és a cirkónium-dioxid (cirkon-korund). A rossz csiszolóanyag-választás a csiszolóanyag gyors eltompulásához vagy eltömődéséhez vezethet, ami lassítja a vágást és megégeti vagy elszínezi az alkatrészeket.
Kevés kivételtől eltekintve a csiszolószerszámon direkt jelzik is, hogy alkalmas saválló acél csiszolására, polírozására (inox, stainless-steel jelzéssel).
A rozsdamentes acélötvözetek megmunkálásához a legjobb csiszolószemcsék az alumínium-oxid, a cirkónium-dioxid és a kerámia. A cirkónium felülmúlja az alumínium-oxidot a legtöbb alkalmazásban. A cirkónium-dioxid csiszolóanyaggal áltlánoságban több alkatrészt lehet megmunkálni vagy több anyagot eltávolítani, mielőtt a korong megkopna és elkezdené égetni a fémet. A kerámia csiszolóanyagok nagyobb keménységgel rendelkeznek, mint a cirkónium-dioxid. A kerámiaszemcse teljesítményben felül tudja múlni a cirkónium-dioxid csiszolóanyagokat a nehezebben csiszolható típusokon, például az edzett martenzites és a magas nikkeltartalmú minőségeken.
Csiszolószemcse anyagtípusának és a szemcse méretének összefüggése: durva szemcse alkalmazásakor nagyobb a hőtermelődés, a saválló acélban elváltozást és az alumínium-oxiddal való reakcióba lépést eredményezheti, ezért durva csiszoláskor a cirkon- vagy a kerámiaszemcsés csiszolóanyag használandó. A 120-a szemcseméret alatt már a normál korundos (alumínium-oxid) is alkalmazható. Nem beszélve, hogy ebben a tartományban már ritka és speciális (pl. Trizact) szemcséjű csiszolószerszámok vannak, amik – azon túl, hogy kevésbé elérhetőek – szembetűnően drágábbak is.
A bevonatos csiszolóanyagon lévő extra rétegek (pl bevonatos fíbertárcsáknál) megnövelhetik az eltávolított fém (ezáltal a csiszolt alkatrészek darabszámát) mennyiségét. Ez a réteg kenő- és hűtőhatást biztosít. Ezáltal a csiszolószemcsék hosszabb ideig csiszolnak, mielőtt tompákká válnak és megégetik a fémet. Az ilyen bevonat segít csökkenteni az inox forgácsok megtapadását a csiszolószemcsék vágóéleihez.
Mindig a szükséges legkisebb szemcsemérettel kezdje. Ez csökkenti a munkadarab felmelegedését és elszíneződését, miközben csökkenti a későbbi munkát a karcolások eltávolításához és a fényes rozsdamentes acél felület létrehozásához.
